Gésa, szumó, nindzsa, szusi és
teaceremónia. Ezekre a sztereotipikus, de valóban sajátos szavakra
gondol a külföldi Japán kapcsán. A Japánba látogató turista a rövid
tartózkodása során szereti személyesen megtapasztalni a helyi
különlegességeket. Erre módja van akár turistáknak szervezett
rendezvények, bemutatók formájában, de a tradicionális kultúra
egyéni úton-módon is felfedezhető.
Palanovics Norbert Népszabadság 2008. Október 27.
Ez utóbbi kétségtelenül nehezebb, de bizonyos, hogy a "gyümölcs" -
például a teaceremónia egy régi templomban, vagy "havas" gyógyfürdő
egy japán fogadóban - életre szóló emlék. A kiotói Gion Corner
elnevezésű színházban a külföldieknek szánt, angol nyelvű
magyarázattal ellátott, egyórás előadás jó áttekintés a japán
művészetek alapelemeiről, a kjógen komédiáról, a császári udvari
táncról, az ikebanáról és a zenéről, de valahogy mégsem az igazi.
Aki ennél többre vágyik, az jobban teszi, ha kíváncsi és kalandra
vágyó énjét viszi Japánba, a valódi japán kultúra megismerése
ugyanis néha kihívások elé állíthatja a magyar utazót. Itt van
mindjárt a teaceremónia zöld teája, a maccsa. A habart, mélyzöld
nedű elsőre kesernyésnek, cukrozatlannak és ízetlennek is tűnhet,
ráadásul még furcsa, édes babból készült desszert is jár hozzá. A
cukros, citromos teához szokott európai egyszerűen elfogadja, hogy
ez ilyen, és ezt is meg lehet szeretni. Főleg ha az utazó megismeri
a ceremóniát, annak hátterét, és elkezdi értékelni a teáscsésze
szépségét. További élmény, ha ezt egy buddhista templomban tesszük
meg. Erre Kiotó nevezetességeiben számos lehetőség van, de az is
igaz, hogy ott gyakran hiányzik a rituálé alapjainak idegen nyelvű
ismertetése. A leghíresebb teaceremónia-iskola, az Uraszenke kiotói
központjában azonban nemcsak finom teát, hanem részletes
magyarázatot is kapunk a ceremónia több száz éves múltjáról, ha
pedig szerencsénk van, akkor még magával a nagymesterrel is
találkozhatunk.