Dr. Rátz Tamara - Dr. Puczkó László

Definíció szerint a tematikus utak olyan turisztikai termékek, amelyek különböző közlekedési formák igénybevételével megközelíthető természeti és mesterséges attrakciókat fűznek fel egy kiválasztott téma köré (Puczkó & Rátz 2000). Az útvonalak a fenntarthatóság elveinek figyelembevétele mellett egyszerre kínálnak ismeretszerzési és szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget. A kulturális utak olyan tematikus utak, amelyek központi témája valamilyen kulturális érték, örökségelem, s amelyekben domináns szerepe van a kulturális attrakcióknak.

Földrajzi szempontból a tematikus útvonalak lehetnek:
• helyi/települési utak (például a "Literary Dublin" útvonal vagy a kathmandui Kumara Fesztivál út),
• regionálisak (például a Villány-Siklósi borút vagy a németországi Romantische Strasse),
• országosak (például a magyar Kék Túra vagy a német "Az Alpoktól a Balti-tengerig" út), illetve
• nemzetköziek (például a Selyemút vagy a Hanza-városok útja).
Az útvonalak bejárására (azaz az igénybe vett közlekedési módra) több lehetőség is adódhat, az egyes lehetőségek pedig sok esetben kombinálhatóak:

• a gyalogosan is bejárható utak főképpen egy településen belül vagy természeti környezetben találhatóak (például a "Portó közelről - A festett csempe útja"),
• a tömegközlekedés segítségével végigjárható utak főként a nagyvárosokra jellemzőek (például a 3T villamos Helsinkiben, a 100-as busz Berlinben, de ilyen lehetne a 2-es vagy a 4/6-os villamos is Budapesten, hiszen vonalukra szinte az összes fontos budapesti látnivalót fel lehet fűzni, így megfelelő marketingkommunikációval a jelenlegi tömegközlekedési eszköz önálló turisztikai termékké is válhatna),
• különösen Észak-Amerikában népszerűek az autóval vagy motorkerékpárral bejárható útvonalak (például a Tennessee Scenic Highway vagy a Lewis & Clark Trail),
• a kerékpárral bejárható utak rendszerint kapcsolódnak vagy az autóval, vagy a gyalog végigkövethető utakhoz, de az előbbi esetben a közúti forgalom nagysága miatt a kerékpárosok számára többnyire külön közlekedési felületet kell kialakítani (ezt illusztrálja például a Fertő-tó körül kiépített út vagy a finnországi Királyok Útja),
• a tematikusan szervezett lovastúrák ma még ritkaságszámba mennek, de kialakításukra van lehetőség (például Izlandon hőforrás- vagy vulkánúton lehet végiglovagolni), éppúgy mint
• a tengeri élővilágot bemutató, a tenger fenekére kihelyezett megállási pontokat üvegfenekű hajóval, illetve búvárfelszereléssel végigjáró utakéra.


A tematikus utak csoportosítása során meg lehet különböztetni egyrészt azokat az utakat, amelyeket korábban is létező, földrajzi értelemben valóságos utak mentén alakítottak ki, azaz ahol a turisztikai termék kifejlesztése nem magának az útvonalnak a létrehozását, megtervezését jelentette, hanem "csupán" az adott út mentén található, az út központi témájához illeszkedő attrakcióknak és szolgáltatásoknak a hálózatba szervezését, ezen szervezetek együttműködésének a megteremtését. Ilyen típusú tematikus utak például, többek között, a történelmi zarándokutak (amelyek közül talán legismertebbek a Santiago de Compostelába vezető, egész Európát behálózó utak), a régi kereskedelmi útvonalak (például a Selyemút vagy a Borostyánút), a birodalmi határokat jelölő építmények által kirajzolt utak (például a kínai Nagy Fal vagy Angliában Hadrianus fala), illetve a valamilyen szempontból jelentőssé vált országutak (amelyek közül minden bizonnyal a legismertebb a Route 66, amely az Egyesült Államokat szeli át Chicagótól Los Angelesig). Ezen utak esetében rendszerint maga az utazás, a megtett úthoz kapcsolódó "feeling" a domináns attrakció, az úti cél és az útvonal mentén található kiegészítő vonzerők csak másodlagos jelentőségűek.

A tematikus utak másik csoportja esetében nincsen ilyen eredetileg létező, földrajzilag meghatározható útvonal, hanem az út mint turisztikai termék a kiválasztott témához kapcsolódó, azt megfelelően illusztráló attrakciók mesterséges összekapcsolásával jön létre. Erre a típusra nagyon jó példa az ún. Európai Papírút3, amelynek létrehozását a spanyolországi Capellades, a finn Kouvola régió és a németországi Alte Dombach javasolta. A három helyszín közös jellemzője a papíripari örökség, amelyet Spanyolországban a Museu Molí Paperer de Capellades, Finnországban a Verla malomegyüttes, Németországban pedig a Papiermühle Alte Dombach képvisel. A három attrakciót nem valóságos út, csupán a helyszínek örökségének hasonlósága kapcsolja össze, s csak a mesterségesen kialakított tematikus út révén, illetve fizikailag a több helyszínt is felkereső látogatók által jön létre az összekapcsolódás. Ebben az esetben maga a téma és különösen az azt illusztráló attrakciók játszanak a kialakított turisztikai termékben domináns szerepet, tehát nem az adott út megtétele a lényeg, hanem bizonyos úti cél felkeresése.

A kulturális értékek tematikus utak formájában való turisztikai hasznosítása, illetve az ennek alapjául szolgáló együttműködési hálózatok kialakítása és működtetése megkívánja az együttműködő felek között a folyamatos kommunikációt, a különböző érdekek és értékek ütköztetését, a közös megoldások kidolgozását, a közös cselekvési programok kialakítását és megvalósítását, tehát mindenképpen dinamizmust biztosít. A résztvevők önálló kulturális identitásának alapján a tematikus utak létrehozása során ki kell, hogy alakuljon egy olyan közös kulturális image, amely vonzó a turisták számára és amellyel minden résztvevő képes azonosulni. A kulturális út mint turisztikai termék központi eleme ez a közös image, amely köré szerveződik maga a tárgyiasult termék (azaz a látogatók által igényelt attrakciók és szolgáltatások összessége) - a kínálat koherenciáját tehát a közös kulturális identitás biztosítja.
Egy kulturális út projekt résztvevői a következő csoportokba sorolhatóak:

• eredetileg nem turisztikai céllal létrejött attrakciók, amelyek illusztrálják az adott témát (például földrajzi helyek, templomok, kastélyok, borpincék)
• turisztikai céllal létrehozott attrakciók, amelyek illusztrálják az adott témát (például múzeumok, látogatóközpontok, események, látogatható műhelyek)
• turisztikai és kulturális szolgáltatások (például szálláshelyek, éttermek, üzletek, kerékpárkölcsönzők, szabadtéri színpadok)
• információs szolgáltatások (például információs irodák, weboldalak)
• állami és civil turisztikai szervezetek (például önkormányzatok, regionális turisztikai szervezetek, kulturális egyesületek).

Az egyes partnerek szorosabban vagy lazábban kapcsolódhatnak a központi témához: például egy whisky-úton a whisky-lepárlók és az ezekhez kapcsolódó látogatóközpontok jelentik az elsődleges attrakciót, de nem lenne teljes a látogatók számára nyújtott élmény a helyi gasztronómiát felvonultató éttermek, a régió történelmi-társadalmi örökségét, s mai sajátosságait kiemelő várak és farmok, vagy éppen az utat körülvevő természeti környezet nélkül.

Forrás:
Turizmus Bulletin VI/3.

http://kulturalis-ut.lap.hu
http://dia.lap.hu
http://budapestifotos.lap.hu
http://fekete-feher-foto.lap.hu
http://fenykepezogep.lap.hu
http://foto.lap.hu
http://legifoto-konyv.lap.hu
http://magyarfotos.lap.hu
http.//muterem.lap.hu
http://muzeumshop.lap.hu
http://objektivek.lap.hu
http://anaglif.lap.hu
http://legiregeszet.lap.hu
http://utazasimagazin.lap.hu


© Civertan Stúdió Budapest (Társblog: www.civertan.blogter.hu)