Történelmi múltat idéznek a gyulafehérvári síremlékek
A gyulafehérvári székesegyház
egykoron Erdély legfontosabb történelmi személyeinek végső
nyughelyéül szolgált. A különböző dúlások, rombolások és
átalakítások következtében a síremlékek elpusztultak, más helyre
kerültek. Az eredeti állapot rekonstruálására Szabó Péter tett
kísérletet az Ars Hungarica 2006/1-2. számában.
A gyulafehérvári székesegyház síremlékeinek térbeli elhelyezkedése
klasszikus mintát szolgáltatnak arra, hogy az egymást követő
hatalmak monumentumai miképpen fejezték ki a mindenkori
erőviszonyokat. Azt, hogy az erdélyi vajdaság, majd az önálló
erdélyi fejedelemség urai valójában hol nyertek végleges nyughelyet
a gyulafehérvári főtemplomban, a jelenlegi állapotok alapján nehéz
rekonstruálni. 1600-1601-ben Mihály vajda és Basta zsoldosai dúlták
fel, 1658-ban a törökök és tatárok pusztították, a 18. században
pedig a templombelsőt többször átalakították.
A Hunyadiaknak tulajdonított síremlékek jelenleg a déli mellékhajó nyugatról számított második boltszakaszában találhatók. Az északi templomrészben megépített Várdai-kápolnában helyezkednek el Izabella és János Zsigmond tumbái. Számos régész és művészettörténész hangot adott azon véleményének, hogy mivel a középkorban a templom jótevőjét központi helyre, a főoltár közelébe temették, Hunyadi János kormányzó és rokonai síremlékei valószínűleg a kereszthajóban a négyezet közelében állhattak. A csatajelenetek ábrázoló domborműves oldallapok a kutatás szerint az 1530-as években, Statileo János erdélyi püspök megrendelésére készültek. A Hunyadi-kultuszhely kialakítása egyben összekapcsolódott az erdélyi öntudat kiformálódásával.
Egy, a szakirodalom által pontatlannak tartott itáliai forrás több információt is elárul. Egy Erdélyben szolgáló zsoldoskapitány, bizonyos Centorio Ascanio a kormányzó sírhelye mellett Fráter György végső nyughelyét is megjelölte. A bíboros teteme "végre helyet kapott a gyulafehérvári templomban, ahová néhány barátja szállította, a templom nagyobb hajója közepén a Hunyadi Corvin János királyé [helyesen: kormányzóé] mellett, kősírban helyezték el, melyet utoljára Ferdinánd költségén Castaldo rakatott."
Egy másik forrás összetévesztette
Hunyadi János testvérének síremlékét Szapolyai János, szerinte itt
található sírjával, ugyanakkor jelezte, hogy Hunyadi János és
Fráter György emlékművei egy csoportot alkotnak. Giovanandrea
Gromo, aki János Zsigmond testőrkapitánya volt, megörökítette, hogy
Izabella királyné tumbája a templom egyik eldugott helyén fekszik.
Lehet, hogy ő ezt így gondolta, azonban a 15-16. századi templomi
temetkezéseknél az a hely számított a "legkeresettebbnek", ahonnan
az elhunyt egykor a szertartásokat követte.
Gyulafehérváron temették el Báthory Andrást, akinek holtteste Fráter György sírja mellé került, aki szintén bíboros volt s szintén erőszakos halált szenvedett. Báthory András mellé kerültek Báthory Boldizsár földi maradványai. A Rákóczi és Bethlen családok jeles tagjai is itt temetkeztek. A síremlékek egyes darabjait ma az északi és a déli mellékhajók 18. század első felében összeállított falioltárai őrzik.
Az eredeti helyzet rekonstruálásában Kazinczy Ferenc visszaemlékezései segítenek. Az 1816. évi erdélyi utazásait színes útleírásokban megörökítő Kazinczy különösen érdeklődött az önálló Erdély története iránt. Mivel érezte, hogy kultuszhelyen jár, megpróbálta visszaadni a panteon eredeti berendezését. Ennek alapján Bethlen Gábor, Károlyi Zsuzsanna és Bethlen István síremlékei a déli mellékhajóban, míg a Rákócziaké velük átellenben az északi mellékhajóban kaphattak helyet.
A Rákócziak lehettek azok, akik kialakíthatták a síremlékekkel
kijelölt végleges térszimbolikát. A főkapun érkező - előre haladva
- először a főhajó tengelyébe, a főszentély elé állított Hunyadi
János síremlékével találkozhatott, amire rápillantva felidézhette
magában Erdély dicsőséges régmúltját. Ezen az útvonalon
megszemlélhette az erdélyi állam alapítójának tartott Fráter György
sírhelyét, illetve a közelben fekvő Báthoryakét. Nem messze
megpillanthatta Izabella királynő, János Zsigmond valamit Bocskai
István tumbáit. Visszafordulva - a főhajóból jobbra nézve - a
Rákócziak síremlékére eshetett tekintette, majd balra fordítva a
fejét a Bethlenek emlékműveit láthatta. A két dinasztia között
állva megérezhette, hogy mit is jelenthetett valójában a
fejedelemség fénykora.
Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=20387
Linkajánló: www.kulturalis-ut.lap.hu
© Civertan Stúdió Budapest (Társblog: http://www.civertan.blogter.hu)