A Tömjénút a fontosabb kereskedelmi útvonalak sorozata az ókori Arábián keresztül húzódott Egyiptom és India között. A tömjénkereskedelem Dél-Arábiából a Mediterrán felé hozzávetőleg a i.e. 3. századtól a i.e. 2. századig virágzott. A Tömjénút a javak, az áruk kereskedelmi csatornájaként szolgált. Mint például Arábiából tömjén és mirha; Indiából fűszerek, ébenfa, selyem, és finom textiliák  ; és Kelet-Afrikából ritka faanyagok, madártoll, állati bőrök és arany.


 A korai története 
  




A Tömjénút, Egyiptomot köti össze a tömjént termelő területtel, főleg a Vörös-tenger partjai mentén való navigáció határozta meg.Az ókori egyiptomiak a Vörös-tenger mentén kereskedtek, fűszereket importáltak a "Puntok földjéről" és Arábiából.Indiai árucikkeket arab hajók szállítottak Adenbe. Tarshish hajói, a Tyriai flotta számos kereskedelmi utat tett meg keletre, majd arannyal, ezüsttel, elefántcsonttal, drágakővel tért vissza. Ezen árukat Ophir kikötőjébe szállították.

Himanshu Prabha Ray szerint (2003)

Az ókorban, úgy tűnik Dél-Arábia és a Afrika szarva volt a fő tömjénellátó, míg a modern idők gumikereskedelmi központja Áden és Omán. Korai egyiptomi szertartási szövegek mutatják hogy a tömjént felső nílusi kereskedők vásárolták, de meglehet hogy a leglátványosabb bizonyítékát ennek a kereskedelemnek a i.e. 1500 körülre datálható freskók adják a Thébai templom falán melyek ünnepélyesen megemlékeznek a királynő által a Puntok földjére küldött hajóraj útjára. A domborművön ábrázolt öt hajó, kincsekkel megrakodva tér vissza, és közülük az egyik fedélzetén 31 kicsi tömjénfát tégelyekben szállítottak.


 Szárazföldi útvonalak

Gerrha az egyik fontosabb kereskedelmi pont a Tömjénút útvonalán. Sztrabón a görög történetíró jelentése szerint, babilón száműzöttek alapítottak mint egy Chaldean kolóniát. Gerrha befolyást gyakorolt a Tömjénút felett Arábián keresztül egészen a Mediterránig és irányította az aromás kereskedelmet Babilon felé az i.e. 1. században.  Gerrha volt az Indiából hajón szállított áruk egyik fontos kirakodási kikötője.

A Tömjénkereskedelemben kiemelkedő helyzetének megfelelően Jemen magához vonzotta a telepeseket a termékeny félhold területéről. A tömjén és mirha fák döntő jelentőségűek voltak Jemen gazdálkodására mivel a bőség és gazdagság forrását jelentették az uralkodóiknak.

Asszír dokumentumok jelezték, hogy III. Tukulti-apil-Ésarra Fönícián keresztül terjeszkedett Gáza felé Gázát végül kifosztották és Gáza uralkodója Egyiptomba menekült de később folytatta tevékenységét mint vazallus ügyintéző. A támadás háttérindítéka az egész régióban sikeresen működő dél-arábiai tömjénkereskedelem felett átvenni az irányítást.


III. Tukulti-apil-Ésarra megtámadja Gázát hogy átvegye az felügyeletet a kereskedelem felett a Tömjénút mentén.I. E. S. Edwards összekapcsolja a Syro-Ephraimite háborút az izraeliták és az arámiak vágyát hogy felügyeljék a Tömjénút északi végét, mely Dél-Arábiából fut északra és megcsapolható Transzjordánia uralmával.

Dhofarból származó aromák és az Indiából való luxuscikkek Arábiai királyságoknak gazdagságot hoztak el.Dhofar aromáit hajóra rakták Khor Rori természetes kikötőjében és tovább vitték nyugatra a barátságtalan dél-arábiai partvidék felé. A karavánok szállították a termékeket északra Shabwa felé majd onnan tovább Qataban királyságaihoz, Saba, Ma'in, Palesztina, majd fel egészen Gázáig. Az út menti források tulajdonosai által behajtott útvámok és egyéb igénybe vett szolgáltatások költségei hozzáadódtak a szállított luxuscikkek végső árához.


  A szárazföldi útvonalak görög-római kikerülése

A Nabateusok elfoglalják Petrát mely az Akabai-öböl és a Holt-tenger között félúton állt ahol a Arábiából Damaszkusz felé vezető Tömjénút keresztezte az India és Egyiptom közötti szárazföldi útvonalat.E földrajzi elhelyezkedésből adódóan a nabateusok hatalmukban tartják kereskedelemet a Tömjénút mentén. I. Antigonosz Monophthalmosz Szíria és Palesztina királya sikertelenül vállalkozott fegyveres hadjáratokra a Tömjénút felszabadításáért a Nabateusok ellen. A nabateus befolyás a kereskedelem felett növekedett és több irányba is kiterjedt. A mediterrán medencében a Görögöket felváltotta a Római birodalom adminisztrációja ami a közvetlen kereskedelem folytatásához vezetett a Kelettel, ami így a korábban adókat kivető déli közvetítők kiküszöbölését jelentette.  Milo Kearney (2003) szerint: "A Déli Arabok tiltakozásul kalóztámadásokba kezdtek a Római hajók ellen az Adeni-öbölben. Válaszul a rómaiak romba döntötték Adent és támogatták a Vörös-tenger nyugat-Abyssiniai tengerpartját." A monszun kereskedelem fejlődésével a közvetítők monopóliuma meggyengült. A Parthusok és az Arab közvetítők áruikkal a római piacon versenyezni és áraikat kiigazítani kényszerültek az Indiába tartó közvetlen tengeri útvonal áruival és alacsonyabb költségével szemben. A dél-ázsiai tengeri útvonalon az Indiai hajók egészen Egyiptomig vitorláztak és így útjukat egyetlen hatalom sem felügyelhette.


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/User:Kertiati/T%C3%B6mj%C3%A9n%C3%BAt


Linkajánló: www.kulturalis-ut.lap.hu




© Civertan Stúdió Budapest (Társblog: http://www.civertan.blogter.hu)