A MAGYARORSZÁGI LIMES MINT A VILAGÖRÖKSÉG RÉSZE
A ripa Pannonica emlékeinek védelme
annak nagy földrajzi kiterjedtsége miatt számos problémát és
nehézséget vet fel. Számos esetben a múlt érdeke nem találkozott a
jövő érdekeivel. Ennek esett áldozatul többek közt Azaum (Odiavum)
erődje, mely jelenleg az almásfüzitői timföldgyár iszaptengere
alatt várja a szebb napokat. Nem járt jobban Kölked (Altinum)
castruma sem, melyet egyszerűen homokbányának használt az utókor. A
helyszínek pusztulásának veszélye a mai napig sem szűnt meg,
gondoljunk csak a Hajógyári szigeten tervezett nagyberuházásra,
mely veszélyezteti a Hadrianus palotát és annak tágabb
összefüggéseit. Hasonló problémák adódhatnak az albertfalvai
katonai tábor területére tervezett fejlesztésekkel is. Az építési
beruházások előkészítésénél, kivitelezésénél nem feltétlenül a
régész a legnépszerűbb ember. A felmerülő problémák megoldása nem
várható teljes mértékig a törvényi szabályozástól, szükség lenne a
társadalom, a politika értékmentő fellépésére is. A ripa Pannonica
szempontjából sokat javíthatna az a törekvés, melynek eredményeként
helyszínei idővel hivatalosan is a világörökség részévé válnak.
1972-ben jött létre az UNESCO Világörökség Egyezménye, melyhez
hazánk 1985-ben csatlakozott. A tagországok javasolhatják egyetemes
értékű javaik világörökségi felvételét. Belépésünk óta nyolc
magyarországi helyszín került fel a világörökségi listára (www.vilagorokseg.hu ). A világon
jelenleg összesen 830 helyszín élvezi a világörökségi védelmet.
Ezekből 33 a veszélyeztetett kategóriába került az évek során, ami
azzal járhat, hogy a helyszínt törlik a listáról. Ez minden állam
számára presztízskérdés.
A védettséggel járó kedvező jogi helyzet és a megnyíló fejlesztési
források jelentősen segítették a helyszínek védelmét és
idegenforgalmi hasznosítását. Hazánkban a Világörökség Magyar
Nemzeti Bizottsága dönt arról, hogy a hozzá beérkezett javaslatok
alapján mely helyszíneket tartja esélyesnek és érdemesnek a
Világörökségi Listára történő valamikori felvételre. A megfelelőnek
talált helyszínek a Magyar Várományosi Listán szerepelnek. Itt
található 2003 óta (kulturális kategóriában) egy nemzetközi
sorozatjelölés részeként "A római limes magyarországi
szakasza".
A Római Birodalom határvidéke egyes részeinek Világörökségi Listára
kerülése közel két évtizede kezdődött. 1987-ben került felvételre
önálló helyszínként az Egyesült Királyságban a Hadrianus fal. Ezek
után több országban is felmerült az igény (elsősorban
Németországban), hogy hasonló témájú helyszínei is legyenek
védettek. Hosszas huzavona után az a koncepció született, hogy a
védettséget élvező Hadrianus fal bővítését kell kezdeményezni.
2004-ben már "A Római birodalom határai, a limes" elnevezéssel
lehet találkozni az örökségi listán, melynek részét képezi a már
említett Hadrianus fal és a 2005-ben védetté nyilvánított
németországi felsőgermániai és raetiai limes. Idén várható az
Antonius fal, mint örökségi helyszín pályázatának benyújtása is. A
németországi Saalburgban több mint 100 éve, valamint további, az
1970-es évektől kezdődő 100%-os rekonstrukció megléte érdekes
helyzetet teremtett a világörökségi helyszín behatárolásakor. Ezek
a helyszínek, műemlékek ugyanis nem tekinthetők teljesen
hitelesnek. Alapelv, hogy minél több van a romokon, annál rosszabb
a világörökségi megítélése. A problémát úgy oldották meg, hogy csak
a háromdimenziós helyszínek alsó rétegei lettek védettek, a
"felépítmények" már nem. Nálunk többek közt ezért nem készítenek
teljes rekonstrukciókat, ami szakmai szempontból teljesen érthető,
de ezzel nehéz a nagyközönség igényeinek megfelelni, akik abban a
"tévhitben" maradhatnak egy-egy magyarországi romterület
látogatásakor, hogy a rómaiak alaprajzokban laktak.
2001-től elindult az egykori Római Birodalom határterületét magába
foglaló európai országok szakmai együttműködése, melyhez később
csatlakoztak a Közel-Kelet és Afrika államai is. A magyarországi
jelölés elkészítése szempontjából nagyon fontos volt 2003-ban az
ún. Pozsonyi Csoport megalakulása. Több konferencia és szakmai vita
eredményeként 2004-ben a Koblenzi Deklarációban megtörtént a Római
Birodalom határa, mint egységes világörökségi helyszín térbeni és
időbeni leszűkítése. Ennek eredményeként a ripa, mint határ helyett
5-10 km széles frontvonal képezi a területi, és Traianustól
Septimus Severusig (98-211.) az időbeli dimenzió alapját. A
védettséget élvező objektumok között katonai létesítmények (késő
rómaiak is), erődök, őrtornyok, utak, mesterséges gátak, sáncok és
polgári létesítmények lehetnek. Az egyes különálló helyszínek közti
"kohéziós erő" a limesút lesz. Ennek ismert szakaszai adják nálunk
a világörökségi helyszín nyomvonalát, gerincét. Nagyon fontos, hogy
a Római Birodalom határvidéke egyetlen hatalmas helyszínként került
a listára, ezen belül minden ország a saját területén dolgozik
azon, hogy minél több objektuma kerülhessen ennek égisze alá.
Ahhoz, hogy nálunk a jelölésből tényleges világörökségi helyszín
legyen, nagy összefogásra lenne szükség a szakmai, állami
szervezetek, önkormányzatok és a civil szféra között. Jelenleg a
pályázat kidolgozásában, előkészítésében múzeumok, régészek és
egyetemek vesznek részt. A készülő régészeti-térinformatikai
adatbázis, az egész témát átölelő-bemutató könyv és az Aquincumban
rendezendő kiállítás mellett szükség van további terepbejárásokra
és kutatásokra is. Egybehangzó vélemények szerint eredményt csak
hathatós állami program beindításával lehet elérni. A programot
jelenleg egy Kultúra 2000 pályázatból finanszírozzák, de ez nem
fedezi a szükséges tudományos dokumentációk, virtuális
rekonstrukciók, a további kutatások, konzerválások költségeit.
Jellemző a magyar viszonyokra, hogy közpénzből létrehozott
adatbázisokból csak piaci alapon lehet még a szakma számára is
információkhoz jutni (térképek, tulajdoni lapok, stb…). Jelen
állapot szerint mintegy 280 lelőhely (civil részek nélküli) 80
önkormányzatot érint. A pufferzóna és a sáv kitolásával ez a szám
még növekedhet. A pályázat benyújtásához 10.000-es nagyságrendben
lesz szükség ingatlanok és tulajdonosok adataira.
Mindenképpen szükséges lenne egy
helyszínkezelő menedzsment kialakítása, ami összehangolná az egyes
intézmények, szervezetek, önkormányzatok, civilek munkáját,
kidolgozná a látványosságokra épülő kulturális útvonal
filozófiáját, árnyalva ezzel azt a tényt, hogy a védettséggel
érintett terület az önkormányzatok és tulajdonosok számára
kötöttebb felhasználást jelent a későbbiekben. Erre mintát adhat a
németországi Limes Kommission (www.deutsche-limeskommission.de
) működése.
Forrás:
http://www.ripapannonica.hu/magyar/limes_tortenet.php?id=11
© Civertan Stúdió Budapest (Társblog: www.civertan.blogter.hu)
