Szalonnától körülbelül 15 km-re, Dél-nyugatra található Rudabánya hajdani gazdag bányavárosa, amely 1450-ig királyi város címet is viselt. Számos felvidéki településhez hasonlóan a 14. század második fele és a 15. század folyamán nőtte ki magát jelentős ipari központtá, bányavárossá.
A réz- és nemesfény-bányászatból, valamint szabad királyi városi státuszából eredő előnyöknek köszönhetően monumentális gótikus templom épült Rudabányán, amely nemcsak a település, de lakóinak gazdaságát is tükrözte. Bár jómódú közösség építtette a templomot, pontos adatok mégsem maradtak fenn sem a templom építési, sem annak freskókkal való díszítésének idejéről. A régészeti feltárásokból három építési periódus rekonstruálhtó, ahogy az alaprajzon is látható.


Rudabánya légifotó

További légifotók Rudabányáról:

www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=538


Már első a gótika idején épült temploma hirdette a település gazdasági erejét és lendületét. A méreteiben is impozáns templomot a nyolcszög három oldalával záródó szentély ékesítette, a nyugati homlokzaton pedig vaskos torony állt. Alaprajza a szerzetesi rendi templomokéra emlékeztet. Alapításához hasonlóan első átépítési ideje sem ismert, amelyre valószínűleg egy hirtelen bekövetkezett katasztrófa miatt került sor. Az újjáépítés során elbontották a szentély egy részét és egyenes fallal zárták le. A két pillérpárral háromhajóssá bővített templomteret ugyanakkor kőbordás hálóboltozattal fedték le.
Valószínűleg ezt követően került sor freskókkal való díszítésére az 1420-as évek folyamán, közel egy időben a szentsimoni és szalonnai templomok második kifestési periódusával. Bár valószínűleg az egész templombelsőt falképek díszíthették, freskói sajnos nagyrészt elpusztultak a későbbi évszázadok megpróbáltatásai során. Mindössze két töredék került elő 1928-ban, a szentély déli falán, amelyeket 20 évvel később restauráltak.


Rudabánya


A bal oldali Szent Zsófiát, az isteni bölcsességet, három lánya, Fides (hit), Spes (remény) és Caritas (szeretet) karéjában ábrázolja. Legendája szerint egy keresztény özvegy volt Rómában, aki lányaival együtt Hadrianus uralkodása alatt hite miatt mártíromságot szenvedet és kivégezték őket.
A jobb oldali képen a bányászok és aranyásók védőszentje, Szent Ilona látható a kereszttel. A Szent Kereszt megtalálása jelenet, vagy annak egy részletének megfestése kedvelt témája volt a középkori művészetnek, a gömöri bányászatból élő települések lakóinak életében pedig a régió egyik fontos attribútumának megtestesítője volt. Megjelenik a tornaszentandrási, az 1460-as évekből származó csetneki és vizsolyi templomok freskóin is. Jelenleg a régióban ismert legkorábbi gótikus ábrázolásának példája az 1390-es években megfestett rákosi freskó.
A templomok kifestését mindig egy-egy festőműhely vállalta el, amelyben – bár pontos létszámukat nem ismerjük – több mester és tanítvány is dolgozott. Jól lehet ezt látni a két kép megfestésében itt is. A freskók mind a használt színek, mind a téma megfogalmazásában vagy annak kidolgozásában egymástól különböző stílusban készültek, két mesterre utalva. Feltételezhető ugyanakkor az is, hogy nem egy időben dolgoztak a templomban, hanem időben egymást követték a templom díszítése során.
(Hajdú Ildikó)


Megjelent az Észak-magyarországi Kulturális- és Műemléki Hírlevél 11. havi számában.


© Civertan Stúdió Budapest (Társblog: www.civertan.blogter.hu)